Lassan itt a tavasz

Te is érzed már?

Honnan tudom? A büdösbogár a szúnyoghálónkon épp örömtáncot jár

Nekem hiányozni fog a tél

Hiányozni fog… nézd meg, itt nyafogok!

Tél, idén még a tavalyinál is kevesebbet időztél

Nem volt hó, sem hideg, de karácsony táján azért így is megevett az ideg!

Kabátból is nehéz volt találni az évszakhoz illőt

Hisz, mellőznünk kellett az igazi bunda-időt

Reni száján is csupán egyszer szaladt ki az, hogy: „cidri van!”

No, de lépjünk túl ezen, mert holnaptól már tavasz van ♦

Nincs egyéb vágyam most, mint hogy karomba zárhassalak

A csillagokhoz minden érintésemmel egyre közelebb hozhassalak

Gyengéd simogatással végtelenül megnyugtassalak

S lassú, halk lélegzetemmel álomba ringassalak

Minden porcikámmal csak arra törekszem, hogy Téged békésnek lássalak ♦

Ha melletted ébrednék, Rád mosolyognék

Azt mondanám: „Szia”, és a hajadba túrnék

Végig simítanám félálmos arcod

Édes emlék lesz majd, mit eme pillanat a szívembe karcol ♦

Kacifántos dolog ez a szeretet

Néhanapján, könnyedén átveheti helyét a gyűlölet

Bevallom én is érzem, amikor elvakít a düh

Amiért gondolataidban magamat keresem, mint szénakazalban a tűt

Hosszú idő óta ismét könnyek patakoznak sápadt arcomon

Hisz nem látod tisztán, mire áhítozom minden egyes napomon

Utálom, hogy azt érzem állandóan, kellesz

Vagy, csak hiszem azt, hogy a boldogságom majd Te benned lesz?

Csak az a baj, hogy közben magamból mindig elveszek

Azért, hogy működjünk, mi mindent meg nem teszek

Megkérdem magamtól: „miért csinálod ezt mégis?”

Fejemben folyamatosan visszhangozik eme egyetlen kérdés

Vajon mennyi törődést kell még te neked adnom, hogy végre észre vedd

Azt akarom, lelkedet előlem az érdektelenség látszatával ezentúl ne fedd ♦

Örökké tartó várakozás

Hajnalig tartó álmodozás

Ismeretlenért való vágyakozás

Szívfájdalomból lábadozás

Magánytól való távolodás

Érzelmi elkárhozás

Hol van már a feloldozás?

Lelki bezárkózás

Élet elől megfutamodás

Messzi távolba elvágyódás

Mámoros misztikumban tett kirándulás

Ébrenlétkor csalódás

Emlékeket (akár kutya a csontot) mélyre elás

Szarkasztikus tréfálkozás

Feldühödött káromkodás

Néha egy kis szórakozás

Majd ismét búslakodás

Reménytelenről elmélázás

Eszeveszett szorongás

Valóságtól hidegrázás

Váratlantól lebénulás

Így teljes az érzelmi kollázs

Nem is vers ez, csak felsorolás…

A lényeg, hogy csak Te kellesz, és senki más ♦