Kacifántos dolog ez a szeretet
Néhanapján, könnyedén átveheti helyét a gyűlölet
Bevallom én is érzem, amikor elvakít a düh
Amiért gondolataidban magamat keresem, mint szénakazalban a tűt
Hosszú idő óta ismét könnyek patakoznak sápadt arcomon
Hisz nem látod tisztán, mire áhítozom minden egyes napomon
Utálom, hogy azt érzem állandóan, kellesz
Vagy, csak hiszem azt, hogy a boldogságom majd Te benned lesz?
Csak az a baj, hogy közben magamból mindig elveszek
Azért, hogy működjünk, mi mindent meg nem teszek
Megkérdem magamtól: „miért csinálod ezt mégis?”
Fejemben folyamatosan visszhangozik eme egyetlen kérdés
Vajon mennyi törődést kell még te neked adnom, hogy végre észre vedd
Azt akarom, lelkedet előlem az érdektelenség látszatával ezentúl ne fedd ♦